Vélhetően az eggyik legősibb, talán a legősibb emberi úszásnem.
Amennyiben az állatoktól tanultuk el az úszás képességét, úgy a farkasféléktől a macskafélékig – a remekül úszó jaguárig – ilyesformán közlekedik a vízben a legtöbb, egyébként szárazföldi állat…

E kutyaúszás nem csak önmagában remek, de még (további) fejlesztésre is érdemes úszás(nem).
Saját találmányom meg javallatom az oldalló kutyaúszás vagy vidraúszás, azaz oldalvidrállás …
Remek, egész testet átmozgató úszásnem…

Bálint Sándor Szegedi szótárában (1957-ben) kutyáz : tn. i. ’kutyamódra úszik’.

A tiszai halászok ezt az eggyetlen úszásnemet ösmerték meg gyakorolták… a fejet kitartva, figyelve úsztak, hiszen a víz volt második életelemük. De az iszapos, szőke vízbe merítve fejüket úgysem láthattak (volna) semmit, így fejüket természetesen a vízből kitartották…

A kutyaúszást ma már elavult régi faragatlanságnak tartják… Pedig !

A mai modern úszásnemek a modern medencékben való úszások fejleménye…
Az átlátszó víz meg az úszószemüveg egészen új helyzetet teremtett…

A Pathé (filmje) szerint a kutyaúszásból fejlődött ki a mellúszás. Ez természetesen nem igaz !
Az eggyik a kutyától, a másik a békától ellesett úszásnem. Ahogyan a békának a kutyához nem sok köze van (az ebihal avagy a békakutyúka fogalmait is beszámítva), úgy a békaúszás meg a kutyaúszás sem közeli rokonok… hanem különböző úszások…

Negyvenegynéhány évesen fedeztem föl őseim (tiszai) úszását, az ősúszást, a kútyúzást, avagy a kutyúszást, a kutyaúszást… Sose próbáltam azelőtt… Erre senki sem tanított… Hamarabb tanultam (tanítottak) meg „mellúszni”, így ez(t az) alapúszásnemet nem volt alkalmam megízlelni (soh)se! A hıvatalos úszásoktatótól „mellúszás”-t tanultam elsőként, mert az volt, ami számītott. Talán ez is tekinthető divatnak, egy polgárosodást éltető, sőt hajszoló vılágban. Az 1970-es évek vılága már egy „fejlett”, ősiség(eink)et elvető vılág volt. Utóbb azonban – gyermekeim képzése közben – rákaptam a sokkal természetesebb kutyaúszás ízére is… Sőt, utóbb sokat fejlesztettem, mintha vízbentartott, kiemeletlen kézzel úsznám a szokott gyorsot… „hosszan elnyúlt testtel” …

Ennek a kuty(a)úszásnak lett érdekes, oldalló fejleménye gyakorlásaimban a vıdraúszásom, azaz az oldalvıdraúszásom vagy vıdroldalúszásom… A kutyaúszás vagy (víz)beeresztett fejjel való vidraúszás oldalvást, a víz alatt a fürge vidra ügyességét idézve igen ígéretes élmény…

A ma közismert mellúszás, avagy a bék(a)úszás mellett a kutyaúszás a másik természetes úszásnemünk…
Már csak az a kérdés, hogy mikor lehet végre e másik ősi úszásnem is végre hivatalos versenyszám ?!

A Kutyázás – kutyúszás – kutyaúszás bejegyzés először Ússzunk !-én jelent meg.