Az úszóversenyeken a legizgalmasabb szám(ok) a váltó(k).
Minthogy ez a legmozgalmasabb, így a nézőket is ez vonzza a legjobban.
A 30. Szentesi Szenior Úszóbajnokságon merengtem el rajta a váltók során ugrásra készülődve : Ugyan miért is nevezik a korszerű váltást repülőrajtnak ? Hiszen eggyáltalán nem repülő ! De még csak nem is levegőrajt.
Volt időm merengeni : Három váltóban is indultam, nem kezdőként, hanem váltóként. (Meg is nyertük mind a hármat.)
A váltóban rendkívül fontos a váltás gyorsasága. Hiába úszunk akármilyen gyorsan, a váltásokon akár másodperceket is lehet veszteni (vagy nyerni). Ezért is találták ki a pörgősebb, izgalmasabb versengés kedvéért a nevezetes repülőrajtot.
Igazán repülőrajtnak azt nevezhetnénk, ha a rajtkőről elugorva éppen a váltott társ becsapásáig repülhetnénk… a vízbeérésig… De éppenhogy még a láb sem hagyhatja el a rajtkövet a váltott társ becsapásáig !? Ez pedig nem és semmiképpen sem repülőrajt ! Mivel a láb rajtkövön maradásával a bedőlés viszont igencsak megindul, így ez hitelesen dőlőrajt vagy dülőrajt !
Akkor repülőrajt vagy dülőrajt ?! Talán e kettőt érdemes lenne szóban és gyakorlásban is megkülönböztetni ! Sőt akár bizonyos versenyeken engedélyezni is a (valódi) repülőrajtot… Ezzel még izgalmasabbá válhatnak a váltók. A korszerű kamerák meg megállapíthatják a szabályosságot, hogy volt e becsapás a vízbeérés előtt ?!