Az úszóversenyeken a legizgalmasabb szám(ok) a váltó(k).
Minthogy ez a legmozgalmasabb, így a nézőket is ez vonzza a legjobban.
A 30. Szentesi Szenior Úszóbajnokságon merengtem el rajta a váltók során ugrásra készülődve : Ugyan miért is nevezik a korszerű váltást repülőrajtnak ? Hiszen eggyáltalán nem repülő ! De még csak nem is levegőrajt, vagy lebegőrajt.
Volt időm merengeni : Három váltóban is indultam, nem kezdőként, hanem váltóként. (Meg is nyertük mind a hármat.) Igyekeztem nem repülni, csak időben be(le)dőlni…
A váltóban rendkívül fontos a váltás gyorsasága. Hiába úszunk akármilyen gyorsan, a váltásokon akár másodperceket is lehet veszteni (vagy nyerni). Ezért is találták ki a pörgősebb, izgalmasabb versengés kedvéért a nevezetes „repülőrajt”-ot.
Igazán „repülőrajt”–nak azt nevezhetnénk, ha a rajtkőről elugorva éppen a váltott társ becsapásáig repülhetnénk… egészen a vízbeérésig… azazhogy a vízbeesésig… De éppenhogy még a láb sem hagyhatja el a rajtkövet a váltott társ becsapásáig !? Ez pedig nem és semmiképpen sem „repülőrajt” ! Mivel a láb rajtkövön maradásával a bedőlés viszont igencsak megindul, így ez hitelesen nevezve csak dőlőrajt vagy dülőrajt lehet !
Akkor repülőrajt vagy dülőrajt ?! Talán e kettőt érdemes lenne szóban és gyakorlásban is megkülönböztetni ! Sőt akár bizonyos versenyeken engedélyezni is a (valódi) repülőrajtot… Ezzel még izgalmasabbá válhatnak a váltók. A legbátrabban a gyors és hosszű „repülőrajt”-jukkal a kizárást is kockáztatják… A korszerű kamerák meg majd megállapíthatják a szabályosságot, hogy volt e becsapás a vízbeérés előtt ?!