Van egy egészen kedves találmánya Ható Béla cimborámnak :
Eggy ugrás, amely oly tajtékot hajt, hogy beteríti vele a parton napozó lányokat…
‘Ableány ! – hangzott bőssz rikoltása, majd úszott a levegőben … és hatalmas mellkasával a vízre érve, méterekre röppenő embermagas tajtékjával beterítette a parton sütkérező leányokat. Elvégre is Ő volt a vízőr. A vizet pedig valakinek őriznie kellett ! Arra is vigyázott hát, hogy nehogy hőgutát kapjanak a gondatlanok, az ifjú napozók. Különös módon mindig csak a csinos leányokat fürdette meg e kegyében…
A fiúkra máshogyan vigyázott… Azokat inkább csak belelökdöste a vízbe…
Pótolhatatlan kelléke volt az uszodai mulatságnak szegeden.
De lássuk csak az ‘Ableány-t !
Egészen eredeti módon adta elő. Testépítőként csakis a fölsőtestét edzette… Azzal volt mit terítenie…
No persze, aki a lábával csúfolkodott, az csúnyán megjár(hat)ta…
‘Ableány ! – hangzott a kurjantása öblös torkból, hiszen saj(n)á(la)tos módon farkastorokkal született, így a hangképzése nem volt olyan tökéletes, mint a fölsőteste…
Akkoriban sajnos nem volt természetes a fényképezőgép, nemhogy a mai kütyük, így félő, hogy nem maradt fönn fénykép Rólla… Szívesen beillesztem ide, ha valaki mégis őriz ilyet !
Ha nem az Ő nemes rikkantását, idézem , úgy leginkábbb e repülő rajtot mellytajték néven nevezhetem. (Sz.) Hiszen a tajtékot egészen különös módon a mell(y)ével túrta meg hajtotta…
FORRÁSOM
Nyáry Szabó László : Szabó-szótár / ideolektusom (mind-máig digitális „kéz”- ill. „gép”-ıratban)
(Sz.) : Számozatlan, forrásolatlan saját(os) szójavallataim