Szpártái polgárnak az úszás minden nap alapvető kötelesség !!!
Lükurgosz azaz Λυκοῦργος (i.e. 820 táján) törvényhozó Szpártában. Nevéhez fűződik a szpártái állam alkotmánya, mely hosszú évszázadokig szinte változatlan formában maradt fönn. Lükurgosz törvényei, a Lükurgeia (Λῠκούργειᾰ) egy legendás nemzet megteremtésével maguk is legendássá lettek, hisz legendát teremtettek …
A Szpártái Lükurgosz (Λυκοῦργος) neve jelentése ‘Elszánt (mint a) farkas‘, eredete : λύκος azaz lükosz a ’farkas’ + -ουργός azaz –ourgosz ’munkás’, összevontában: ’Farkas(ként)-munkálló’, azaz a farkas elszántságával, kitartásával munkálkodó ἔργον (ergon ’munka’) a hagyomány szerint a Szpártái Alkotmány a Μεγάλη Ῥήτρα azaz a Megálé Rhétra megalkotója…
Plutarkhosz közép-platonista krónikás, életrajzíró – akit római polgárként Lucius Mestrius Plutarchus (Μέστριος Πλούταρχος) néven is ismerhetünk – Párhuzamos életrajzok (Βίοι Παράλληλοι / Bioi paralélloi ) művében olvashatjuk : apjának, Eunomosznak és bátyjának, Polüdektésznek a halála után Lükurgosz foglalta el a trónt. Nyolc hónapig volt csak király, mert önként lemondott, amikor megtudta, hogy bátyjának özvegye várandósan maradt… Lükurgosz az önkéntes száműzetést választotta. Ióniai, krétai és egyiptomi utazásai során az ott tapasztalt törvényekből okulva álmodta meg Szpártá alkotmányát. Krétán ismerkedett meg Thalésszal, a költő törvényhozóval. Thalészt Szpártába küldte, hogy készítse elő a nép szívét…
az Amerikai Egyesült Államok Capitoliumának képviselőházában.
Lükurgosz alakjáról kortárs írásos forrás vagy más kézzelfogható nem maradt fönn…
Németh György jegyzi meg Egy másik Spárta írásában (A polisok világa, Bp, 1999.), hogy Lükurgoszról nemhogy kézzelfogható adat, de még Kr. e. 5. század előtti írásos forrás sem maradt fönn.
Lükurgosz első (ma ismert) említése Hérodotosznál található A görög-perzsa háborúban (I. 65-66.)
A római korban az államelmélettel foglalkozó írók, Cicero meg Polübiosz a szpártái alkotmányt – leginkább annak kevert formáját – dicsérték, többnyire személyesen Lükurgosznak tulajdonítva a megalkotás érrdemét.
Plutarkhosz csupán egy Delphoiban látható diszkoszról számol be, amelyre Lükurgosz neve volt rávésve. Ezért is vélték már többen az ókorban is, hogy Ő inkább csak mondai személy. Bertrand Russell állítása szerint is műthologiai alak volt, akinek mondája Árkádiából került Spártába; szerinte Lükurgosz Zeusz szerepét betöltő helyi isten lehetett. Állítását a név „Farkasűző” jelentésére alapozta. Műthologiai voltát hangoztatta Eduard Meyer is az 1880-as években és ezt a tartották a kortárs magyar ókortudósok is, köztük az Ókori lexikon szerkesztője, Pecz Vilmos is…
A mai történetírás már elfogadja Lükurgosz valós történeti létét… hogy ez ugyan min (is) múlik ?! Ezen is látszik, hogy a történelem nem tudomány, hanem dogmák kanonizációja !!!
Lükurgoszi úsz(ó)-elv, Lükurgoszi usz(am)-elv : Szpártában minden nap kötelező volt az úszás, de legalábbis a fürdőzés, a megmártózás az Eurótasz folyóban mindenkinek (aggoknak is) … Ami egészen új és szokatlan volt, hogy Lükurgosz ezt törvénybe is iktatta …
Hérodotosz szerint még a szpártáiak voltak a legzabolátlanabb, legzüllöttebb népe Hellénföldnek…
Azután jött Lükurgosz a törvényeivel… azaz az alkotmányával… a minden nap kötelező úszással… és a kőkemény testgyakorlással… a küzdedzéssel meg a tánccal…
De akad szpártái tanulság napjainkra is…
A fölvilágosodás folyamában kétféle Lükurgosz-nézet különíthető el.
Schiller Plutarkhosz szövege alapján ítélt. Szolón és Lükurgosz történelmi esszéjében mélyen elítéli a Lükurgoszi alkotmányt, többek közt az általános emberi kapcsolatok (atyai, anyai, fiúi szeretet) hiányát rója föl. Azt azonban elismeri, hogy az a maga nemében tökéletes. Nahát ! Szerinte Szolón törvényei állnak az emberiség szolgálatában. Ebből a nyárspolgári baromságból fakad a máig is elszenvedett nyálas demokrácia-ajnározás is…
Schiller Lükurgoszt azért is megrója, hogy az állam önérdekeit tartotta szem előtt, s a szpártáiaktól elvette az eszmei és művészeti fejlődés lehetőségét. Az emberi kapcsolatok elkorcsosodását vetette föl, mivel ő az önmagát kérkedőn „fölvilágosodott”-nak tartó kortárs polgárságának betegesen individualista szemszögéből látta és láttatta a dolgokat.
A sokkal műveltebb Jean-Jacques Rousseau már hétévesen megismerte a Plutarkhosz-féle életrajzo(ka)t. Több írásában magasztalta Szpártát, visszasírta azokat az időket, amikor az alkotmány életben volt. Legjobban a nevelési rendszer tetszett neki. Az alkotmányt nemcsak tökéletesnek és követendőnek gondolta, hanem a demokrácia egyetemes példájának. Külön fejezeteket írt az ideális törvényhozóról. Ezt az eszményi törvényhozót természetesen Lükurgoszról mintázta…
Ajánlott olvasmány : Wesselényi Miklós : Balítéletekről
Ajánlott olvasmány :
2 hozzászólás