Vélhetően az eggyik legősibb, talán a legősibb emberi úszásnem.
No persze jaguárúszást csak az tudott tanulni, aki jaguárt látott… az meg Dél-Ámerikában él…
Amennyiben az állatoktól tanultuk el az úszás képességét, úgy a farkasféléktől a macskafélékig – a remekül úszó jaguárig – ilyesformán közlekedik a vízben a legtöbb, egyébként szárazföldi állat… Mintha járna a vízben…
A jaguár nagyon ügyesen és hatékonyan kanalaz a mellső (irányadó) mancsával… hogy nézni is öröm !
Nekünk magyaroknak nem sok esélyünk volt jaguárt látni, nemhogy úszni látni… Aki nem láthat jaguárt az kutyául járt. Vízparton mindennapi látvány lehet(ett) a kutya a vízben. A kutya is hasonlóan úszik, mint a jaguár, de messze nem olyan vízbiztosan, messze nem olyan ügyesen… messze nem olyan termáészetességgel, élvezettel…
Bálint Sándor Szegedi szótárában (1957-ben) kutyáz : tn. i. ’kutyamódra úszik’.
A magyar halászok ezt az eggyetlen úszásnemet ösmerték és gyakorolták… a fejet kitartva, figyelve úsztak, hiszen a víz volt második életelemük. De az iszapos, szőke vízbe merítve fejüket úgysem láthattak (volna) semmit, így fejüket természetesen a vízből kitartották…
Ott van azonban a jaguár, amely a kutyánál sokkal jobban úszik, sőt vadászik is a vízben és élvezi …
De hogyan is mozog a lába a víz alatt ?
Medencei fölvételekből tudjuk…
Ajánlott még :